Szóval, ez a fülszöveg. Azért van, hogy rábeszélje a szüleidet, hogy bezsákolják ezt a könyvet. Na most, ha nem hozom a szintet, amit akarnak, akkor RIP, megy vissza a polcra.
Most átadom a szót Orsinak (ő írta ezt a könyvet, és nem mellesleg ő is anyuka), mert a felnőttek tutira jobban hisznek egy másik felnőttnek. De chill, csak azért, hogy eljussunk a kasszáig.
Kedves szülőtársam!
Mindannyiunk szeme előtt ott lebeg egy ideális kép: gyermekünk könyvvel a kezében, csendesen olvasgat, nem törődve az őt hívogató kütyük csábításával. Nem ígérhetem, hogy ez tökéletesen megvalósul, de egy dolgot garantálok: ha gyermekük kinyitja ezt a könyvet, akkor előbb vagy utóbb be is csukja majd. :P
De a két mozdulat között egy olyan történetben találja magát, ami neki – és az ő hangján – szólal meg.
Ez a sztori egy olyan szituról szól, amiben sunyi és para (izgalmas, de nem rosszatálmodós) dolgok mennek. Egy átok, két könyv, három… hát nincs se három se négy, de van öt gyanútlan diák, akik életük legfurcsább szitujában találják magukat a suli első napján.
(NO PARA, NEM NYÍROK KI BENNE SENKIT!)
